A Főnixnek

Kedvesem. Sajnálom. Ha igazam van, azért, ha nincs igazam, azért. Beteg világban élünk, ahol semmi sem az, aminek látszik. Hogy szemed fénye a tiéd-e vagy csak én vetítem oda, nem tudom. Nem tudok semmit. Mit igaznak hittem, semmivé vált. Mit eltemettem, újjáéledt. Vétkes bűnösök és tiszta Teremtők vagyunk mindannyian. Talán akkor engedtem el kezed, amikor a legjobban kellett volna fognom. Talán meg se kellett volna fogjam. Talán fognom kéne egész életemben. Feladom a harcot. És feladom az értést. Nem értem, mi miért van, nem látok tisztán. Isten tenyerén pihenek meztelenül. Mosolyogva néz rám, mint az Anya, aki tisztába teszi gyermekét. Szavaim kesze-kusza rendezetlenségben hagyják el ajkamat és el is hamvadnak gyorsan. Csak egyet tudok. Egyben biztos vagyok. Még mindig ver a szívem. Élek. Lélegzem. S ha így van, okkal élek még. Te is okkal élsz. Csak a lélegzet létezik. A szívverés. Az Élet. Hogy ki vagyok, nem tudom. Azt sem, hogy Te ki vagy. Van-e közös ösvénye lábunknak. Hogy lentről jövünk-e fölfelé, vagy fentről megyünk lefelé… nem látom. De bízom és hiszek. Mindennek oka van. Porrá válik minden, de a porból Főnix repül fel. Tüzes létben égő gyönyörűség, mely bevilágítja az Eget. A Halál csak illúzió. Egy régi ismerős, aki időnként meglátogat és mikor távozik, csak néhány edényt kell elpakolni utána, majd minden megy tovább a maga útján. Tudják ezt a főnixek. Övék az Ég tágassága és a Tűz forrósága.

© 2026 Shakti Mala/Niberaina Shakti. Minden jog fenntartva.