Még tél van. Még mindig érzem, hogy késik a tavasz, mikor elkergetnek egy udvarból vagy én magam menekülök el. Ilyenkor visszatérek a sima tükrű tóra. Ott nézhetek, amíg a szem ellát. Csend van, hideg és szabadság. Fagyott jégkristályok karcolják a lábam, reszketek és fájdalmasan korog a gyomrom. Eg...

Túl sok percemre ömlött rá a vérem, ami soha nem jön vissza. Túl sokszor zabálta fel félelmed a valódit. Túl sokszor hagytam szívembe kúszni hazugságod, hogy szeretsz még. Túl sokszor hittem hogy igazi harcos vagy, s bíztam nemlétező erődben. Túl sokszor vártam, hogy eljössz értem, s te ott hagytál ...

Várlak haza, készülök Rád. Megérkezel. Megölellek és látom a csatát, ahonnan jöttél. Nem kell elmesélned, érzem amit megéltél, látom a szemedben. Küszöbömet átlépve megszűnik a külvilág, csend van és nyugalom. Nagyon örülök Neked! Ez a napom fénypontja, mikor újra láthatlak. Végre itthon vagy! Itt l...

Tőled kaptam, sosem volt az enyém. Most vissza akarod venni. Vedd. Vidd. Üres vagyok. Csak a Tér van bennem. Én vagyok a Tér. Ha még visszanyúlnék utoljára megsimogatni valamit, kitéped a kezemből. Szeretet van a szívemben, de halott, amit szeretek. Hiába próbálok életet lehelni egykor virágzó tüzéb...

Tombol benned a Semmi. Keserű nyelvével hidegen nyaldossa lelked még meleg darabjait. Üszkös fogával csócsálja húsod, néha feléd vicsorít, s Te nem érted, hogy történhetett ez. Dühösen ordítva a nyakának ugrasz, próbálod védeni ami maradt belőled. Hangod elveszik sötét testében, s azt hiszed, nem ha...

Kedvesem. Sajnálom. Ha igazam van, azért, ha nincs igazam, azért. Beteg világban élünk, ahol semmi sem az, aminek látszik. Hogy szemed fénye a tiéd-e vagy csak én vetítem oda, nem tudom. Nem tudok semmit. Mit igaznak hittem, semmivé vált. Mit eltemettem, újjáéledt. Vétkes bűnösök és tiszta Teremtők ...

Szinte fel sem fogtam csodádat, elillant. Ajándékod kezemben porrá omlott, ahogy megkaptam. Kandallómban épphogy kezdett ropogni a tűz. A harcost új sebei nem kínozzák kevésbé, mint a régiek. Minden mai heg így kezdődött egyszer. Könnyeim rögtön munkához látnak, sokaságuk gyógyítani kezdi a tátongó ...

Dér lepi be az egykor izzó háztetőt. Furcsa vonalakkal díszíti a jól ismert formákat. Gomolygó füst lágyítja a mindenen ülő, szúrós, fehér szakállat. Madarak lebegnek a szürkéskék fényben, fenséges röptüket nem bénítja a fagy. Hangjuk messze visszhangzik a csendben, mely ölelő takarót vont a fáradt ...

Áldott semmiben zárom az évet. Minden régi halott már. Az új magjait messziről és lassan fújja felém a szél. Közeledik, de lüktetése nem ér el még hozzám. Csak a Semmi van, kívül és belül. Csak a Csendet hallom nem létező fülemmel. A közepében vagyok. Innen indul és ide tér vissza az Élet. Minden ös...

Mindenki kezében a Te kezed fogtam
Szemükben a Te lelked szólt hozzám,
Fényed rajtuk keresztül ragyogott rám

Te vigyáztad lépteim a sűrű sötétben
Hátam mögött mosolyogva álltál,
Csendben öleltél, megvédtél.

Láthatatlan karjaidba zuhantam
Éjjel letörölted könnyeim, mikor elaludtam.

Mindig felemeltél, a...

Gyerekként néztem a felnőttek szürke fellegeit, melyek fejüket izzó záporokkal kínozták. E fájó eső lecsorgott egészen a szívükig és gomolygó örvényként mardosta testét, sötétvörös, gennyes sebeket égetve rózsaszín, kis puha dombjaira. Gyomruk kisebbé vált, összeszorult ahogy kényszerűen végezték gy...

Alig kezdtem mantrázni... a békák csak halkan kuruttyoltak. Még a türkiz szitakötők is csendesebben verdestek áttetsző szárnyaikkal. A méhecskék puhán érintették piciny lábaikkal a fejem fölött illatozó virágok rózsaszín kelyheit. A délutáni napfény gyógyító melege nem volt tolakodó, a szellővel egy...