ÉBRESZTŐ!!!

Tombol benned a Semmi. Keserű nyelvével hidegen nyaldossa lelked még meleg darabjait. Üszkös fogával csócsálja húsod, néha feléd vicsorít, s Te nem érted, hogy történhetett ez. Dühösen ordítva a nyakának ugrasz, próbálod védeni ami maradt belőled. Hangod elveszik sötét testében, s azt hiszed, nem hallja senki. Véres kezeidben saját szíved dobog... lassan, gyengén, fáradtan. Nem látod magad, s a Világot, könnyes szemed kétségbeesetten kutatja a fényt, de szemhéjaid rémülettől dermedve csukva maradnak. Füled már nem hall semmit.

Állj meg egy pillanatra…

Add fel a harcot.

Érezd, ahogy lélegzel.

Tüdőd párája életet lehel a légüres térbe.

Kérdéseid lassan elülnek a csendben.

Megérzed önMAGad jelenlétét, melyet nem csorbíthat semmi. Bár még azt hiszed, de nem vagy egyedül. Vigyáznak Rád. Várják a pillanatot, mikor saját cellád falait szétrobbantod. Angyali kezek törlik a könnyeid észrevétlen. Erőd azért szállt el, mert belőle építetted börtönöd. Azt hitted megvéd. De csak bezár. JelenLÉTed kis rést üt a keménynek tűnő falakon. Fénysugarak ezrei várták epedve, hogy arcodon megpihenhessenek, s most átölelik fáradt szemeid.

Megnyugszol kicsit a Fénynek e piciny alagútjában. Észreveszed, hogy hevesebben ver a szíved. Füled, mintha messziről dörömbölést hallana. Elindulsz a kis rés felé, s orrodat megcsapja a friss levegő élő, balzsamos illata. Valaki a neved kiáltja kívülről. Keres Téged. Teljes erődből ütni kezded a falat, s az egyre több téglát vet ki magából.

Már mellkasodon is megcsillan a fény. Ne add fel! Kint vibráló zöld színt látsz és a szél hangját hallod. Valaki megérinti kezed. Gyengéden feléd nyúl és segít kimászni. Még nem látod ki az, káprázik a szemed. Magához ölel, majd ölébe vesz és elvisz a közeli patakhoz. Fények ezrei táncolnak mindenütt. A vízen, a köveken, a lelkeden. Langyos, tisztító áramlatok enyhítik sebeid és kimosnak belőled minden fájdalmat.

Valaki énekel. Szíved új erőre kap, ahogy körülölel a Természet. Lassan látni is kezdesz. Sokan vannak körülötted. Aki a karjában tart, hasonlít Rád. A vonásai ugyanazok, mégis isteni nyugalom és derű tükröződik arcán. Mosolyog Rád. S ahogy szemébe nézel, minden sejted fénnyel telik meg. Szelíd, szeretetteljes tekintete az utolsó fájdalmaidat is feloldja. Elveszel lelkének érintésében.

S ahogy egybe olvadtok, hirtelen az ő szemével látsz. A karodban tartasz valakit. Látod, ahogy elgyötört önmagad teste lassan áttetszővé válik, majd eltűnik. Tiszta, erős kezeidre nézel. Fehér ruha van rajtad. Életerő zubog benned. Gyönyörű vagy. Mélyen beszívod a friss levegőt és az Ég kékjén pihenteted szemed. Madarak szállnak. Méhek döngicsélnek.

Felállsz és meglátod, hogy sokan várnak Rád. Futnak eléd, lábaidra borulnak és kacagva üdvözlik régi Mesterüket. Ölelő karok és szerető szívek könnyebbülnek meg lépteid láttán. Nagyon vártak Téged! Veled voltak végig, minden harcodban. Tudták, hogy képes vagy rá, és egyszer viszont látnak majd. Eljött ez a nap. Csillogó szemükbe nézel, s ők isszák derűs mosolyod. Szíved forrósága egy Világot melegít. Teremtő vagy, már tudod.

© 2026 Shakti Mala/Niberaina Shakti. Minden jog fenntartva.