Én nem hiszem
Jul 09, 2026
Én nem hiszem, hogy bármi fogalmunk is lenne, mire vállalkozunk, mikor megházasodunk, vagy egyáltalán mikor megszületünk. Az egész élet egy brutális nagy illúzióvesztés, persze csak akkor, ha jól csináljuk. Különben nagyon könnyen ragadhatunk benne a délibábok kergetésébe, nevetségessé téve magunkat öreg korunkra.
El kell tudni viselni az Igazság szagát. Először öklendezünk, irtózunk tőle. Megpróbáljuk teletömni a receptorainkat a mesterséges foszlányokkal, melyek sosem léteztek valójában. Nehéz felfogni, hogy amióta megszülettünk, itt minden és mindenki azon van, hogy megöljön minket. Tökéletesen bele is nyugodhatunk abba, hogy a Mindenség ezen törekvése mindenképp sikerrel fog járni. Akkor mégis minek ez az egész? Vagy ahogy a nagy zen kérdés szól: MI EZ?
A Mindenség semmiség, a semmiség a Mindenség. Biztosan nem az vagyok, akinek hiszem magam. A többiek sem azok. Nagyon fáj, hogy az utolsó biztosnak vélt pont is kifordul a sarkából. Szétszed a Tér. Már számát se tudom hányszor halt meg bennem minden... Akkor ki él még mindig? Ki lélegzik tüdő nélkül? Ki szeret szív nélkül? Ki ölel karok nélkül? Ki van itt és ott, mindenütt, határtalanul? Minden meghal, amiről azt hiszem, hogy élő. Csak ami láthatatlan maradt, észrevétlen és felfoghatatlan, az VAN. És ez vagy Te is, én is, mindannyian. Meztelen űr, formátlan ragyogás, végtelen tudat, határtalan szeretet.
© 2026 Shakti Mala/Niberaina Shakti. Minden jog fenntartva.
Maradj velem
Ha szeretnél több Shaktit az életedbe, itt tudod jelezni. Nem fogom teleszemetelni a postafiókod, megígérem. Apró harmatcseppeket küldök majd a valóság párájából, melyek a tudatosodás hajnalán születnek. Aranylóan gurulnak a levelek ívein és kacagva durranak szét, mikor földek érnek, beteljesítve küldetésüket.
