Mint ahogy egy gyöngysor születik, úgy rakódnak egymásra életünk, életeink eseményei, létre hozva a saját füzérünket. Mindegyik gyöngy fontos, egy sem kihagyható vagy lecserélhető, mert az már valaki másé lenne. A malákat kezünkbe fogva gyöngyönként elmondunk egy imát, mantrát, vagy amit a lelkünk kíván. A gyógyító kristályok és szent fák rezgései áthangolnak. Szakrális geometriát, azaz isteni rendet közvetítenek. Éteri illatokkal tisztítanak és emlékeztetnek Önmagunkra. A kis gyöngyök által tanulunk. Segítségükkel a múltat programozzuk és a jövőt teremtjük, a jelenben, egyszerre, egy időben. "Takarítunk". Csak a gyöngyöket tapintjuk, de kezdjük megérteni a fonalat, a rendező elvet, mely összetartja őket. Három alkalommal, az "osztóknál" pihenni is megállunk. Végül, a gyöngysorból kiugorva a Guru-szembe olvadunk. Beteljesítettünk egy létkört, egy ciklust. A csendes Mindenségbe érünk. Hallgatunk. Olyan ez, mint a létforgatag (Samsara), majd a visszatérés a Legfelsőbbe. Gyönyörű tánc, ami folyton zajlik.
Megtisztított, áthangolt életünk füzérét, aztán magunkkal vihetjük, hű társunk lesz egész nap. Mindig emlékeztetni fog, hogy hova tartunk, s hogy jó úton járunk-e éppen. Mások talán csak egy szép, de szokatlan ékszernek látják majd. Mi viszont tudjuk, hogy rendszeres gyakorlásunk, elköteleződésünk, soha véget nem érő utunk öltött testet a malánkban, mely hangtalanul szól hozzánk, tudatunkba idézve az elmélyülés idilli állapotát. A Shakti mala használata és viselése egy út, a káoszból a rendbe. Hosszú, de igaz út, melyből a gyakorlás nem kispórolható. Az úton levésünk mellékhatása pedig az egyre több mosoly és derű lesz. Szép lassan visszatalálunk magunkhoz, elkezdjük használni a "shakti"-t, az erőnket. Belső világunk megváltozik, a külső pedig követi.
